Esetleírás: Együtt vagy külön?
Laci és Kati párkapcsolati problémával jelentkeztek nálam. 11 éve élnek együtt, 30-as éveik közepén járnak, 5 éves kislányuk van. Katiban rengeteg sérelem van Lacival kapcsolatban, sokat dolgozik (Kati is) nem működnek a régi közös programok, Kati úgy érzi, nem kap elég figyelmet, Laci kevés szabad idejében is a barátaival szórakozik. Laci úgy érzi, hogy kislányuk születése után ő( a férj) került háttérbe. Próbált bevonódni, de ő is több figyelmet kívánt volna Katitól, miközben Kati is egyedül érezte magát. Katiban többször felmerült a válás gondolata, de jelenleg mindketten motiváltak arra, hogy kapcsolatukat próbálják rendbehozni.
Bár a kapcsolat történetét és a kölcsönös sérelmeket próbáljuk megbeszélni, elsősorban a jövőre koncentrálunk. Természetesen az is fontos, hogy kimondódjanak azok a megbántódások, elhallgatások, amik a problémákat okozzák. És bár Katiban merült fel a válás gondolata, a terápia lehetősége is benne merült fel, és Laci ebben abszolút partner volt.
Hetenként, később kéthetenként találkozunk. Az órákon és az alkalmak között is dolgoznak a kapcsolatukon, „házi feladatokat” kapnak, amelyekkel valóban komolyan foglalkoznak. Az órákon meg tudnak fogalmazni olyan dolgokat egymás számára, amelyek nagyon fontosak mindkettőjüknek. Végre nyugodtan tudnak figyelni egymásra, és kimondódnak olyan pozitív és nagyon fontos tulajdonságok egymásról, melyek az utóbbi idő sok sérelme és gyakorlati problémája mellett háttérbe szorultak. Kiderül, hogy ezek a tulajdonságok (pl. megbízhatóság, okosság) ma is jelen vannak és mindkettőjük számára nagyon fontosak. Az előre megbeszélt házi feladatok szerint megosztják a gyerekkel kapcsolatos teendőket, teremtenek maguknak közös, kettesben töltött programra is lehetőséget, és lehetőséget arra is, hogy külön- külön is legyen valamennyi szabad idejük. Egy heti közös beszélgetésre meghatározott időpontot terveznek, és ezt lehetőség szerint betartják. Kb. 5 hónapon keresztül folyik a terápia, lassú lépésekkel és időnként visszaesésekkel haladunk, visszatérünk közben az eredeti (szülői) családi mintákra is, a házasságban betöltött gyerek-felnőtt, dominancia szerepekre, a gyerekkel kapcsolatos problémákra is. Bár természetesen minden problémát nem tudtunk megoldani, a terápia befejeztével lényegesen nyugodtabbak, toleránsabbak egymással, figyelnek egymásra, többet mosolyognak, több pozitív visszajelzést adnak egymásnak, sokkal több időt töltenek együtt, a hosszabb ideje nem nem működő szex újra működik, elkötelezettek a házasságuk fenntartásában és abban, hogy ez mindennapi munkát, feladatot is jelent mindkettőjüknek.