Esetleírás: Kényszer és felszállás

A 15 éves Gergő édesapjával jelentkezik nálam, Gergőnél az utóbbi 1 évben jelentkező kényszeres tünetek miatt.
Gergő jó tanuló, középiskolás, odafigyelő, támogató szülői háttér van mögötte, 2 nagyobb testvére van.
Tünetei főképp otthon jelentkeznek, az iskolában jó kapcsolatai, barátai vannak, otthonán kívül gyakorlatilag nem észlelik a tüneteket. Gergő egyébként értelmes, kommunikatív, és mindez idáig „nagyon jó gyermek” volt.
A tünetek állandó kérdezési kényszerek formájában jelennek meg: Gergő az iskolából való hazaérkezése után édesanyját szünet nélkül kérdésekkel ostromolja, ezek a kérdések állandóan ismétlődnek, csak akkor hajlandó Gergő elfogadni a választ, ha anyja megfelelő formában válaszol, mindig ugyanolyan rituálé szerint. A kérdezési kényszerhez kisebb mértékben kapcsolódnak kényszercselekedetek: visszalépegetések, ajtó- ablakcsukások. Az órák hosszat tartó kérdezések (főképpen a jövőre vonatkozó aggodalmak: „ugye nem lesz semmi baj?”) nagyon megnehezítik, időnként ellehetetlenítik a család életét. Gergő tanulmányi eredménye is romlott az utóbbi időben.
A kényszeres tüneteket több oldalról próbáljuk megfogni: Gergő gyógyszert kap, amit egy hónap után váltani kell, családi konzultációkat, a szülőkkel való konzultációkat folytatunk Gergő egyéni pszichoterápiája mellett. Nagyon fontos, hogy a szülők bevonódását a kényszeres tünetekbe (az „úgynevezett” kiterjesztett kényszereket) csökkentsük, így a kérdezgetés idejét a gyerekkel és a szülőkkel egyeztetve napi 20 percre maximáljuk.
Gergő tünetei a komplex terápia mellett lassan, de oldódnak. A tünetek hátterében serdülőkori leválási krízis is valószínűsíthető, amivel az egyéni terápiában és családi konzultációkban szintén dolgozunk.
Gergő egész kicsi kora óta pilóta akar lenni. Ez a nagyon erős motiváció minden bizonnyal nagy szerepet játszik a gyógyulásában. Bár a gimnáziumi évek alatt rosszabb tanulmányi eredmények és kisebb visszaesések előfordultak, ma sikeres pilótaként él és dolgozik, természetesen gyógyszer nélkül. Ma már nem lép vissza, felszáll, amikor csak tud…